A Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam
1901-ben Budafokon kezdte meg működését egy középszintű oktatási intézmény, a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam. Az első igazgató az a Rácz Sándor lett, aki komoly hírnévre tett szert a filoxéra vész elleni küzdelemben, majd a homoki szőlők termesztésében. 1915-ben bekövetkezett halálig vezette az intézményt. 1913-ban írta meg A budafoki m. kir. pincemesteri tanfolyam évkönyvét.
Az intézmény szőlészeti oktatást nem folytatott, ezért a jelentkezőknek rendelkezniük kellett kétéves vincellér iskolai végzettséggel. Ilyen iskolák Pozsonyban, Bihardiószegen, Egerben, Nagyenyeden és Tarcalon működtek. Rácz után az intézmény híres vezetője lett Pettenkoffer Sándor országos borászati főfelügyelő, aki 1922-ben A borászat kézikönyve címmel szakkönyvet adott ki. 1932-ig vezette az intézményt. Pettenkoffer Sándor elhatározása nyomán a pincemesteri tanfolyam keretein belül pezsgőkészítés is zajlott. A képzés ezen részéről ugyanakkor ellentmondásos a források megemlékezése, hiszen Rácz Sándor nem emlékezett meg az 1913-as évkönyvben a pezsgőkészítésről, amely része lett volna a tantervnek. A tantárgyak között borkémia, borgazdasági szakismeretek, a borhamisítás és a boritaladó törvényei szerepeltek. Általános műveltséget adó tárgyakat nem tanítottak. Egy-egy évfolyam létszáma 15-20 fő volt, a rászoruló diákok ösztöndíjban részesülhettek.
A szintén 1901-ben alapított Magyar Királyi Állami Pincegazdaság számára 1902-ben vásárolta meg az állam a mai Kossuth Lajos utca 84-es szám alatti pincét, amelyhez később épületek és készültek, illetve a szemben levő 83-as számot. A pince bejárata fölötti Borárverési csarnok figyelemre méltó neoreneszánsz díszítésével és bútoraival tűnt ki. Tervezője Hübschl Kálmán volt. Ezek az épületek ma erősen leromlott állapotban vannak, akárcsak a terembe felvezető díszlépcső, ahol számos fotó készült, például a pincemesteri tanfolyamok végzőseiről. A pincében az első világháború előtti Magyarország területéről mindenféle borokat szállítottak és kezeltek, majd pedig a negyedévente rendezett árveréseken értékesítették azokat. Az volt a cél, hogy a bornagykereskedők az ország bármely vidékéről tudjanak minőségi bort vásárolni. A Magyar Királyi Állami Pincegazdaság végül 1923-ban kivált a Pincemesteri Tanfolyam keretei közül. Az említett Kossuth Lajos utca 83-as szám üres telkén pedig felépült a Pincemesteri Tanfolyam iskolaépülete.
A Pincemesteri Tanfolyam képzése 1914 és 1920 között, az első világháború következményeképpen szünetelt, ugyanis épületében hadikórház működött. Hasonlóképpen hadikórház működött a François pezsgőgyár területén is.
1921-ben az intézmény nevét Magyar Királyi Szőlészeti Szakiskolára változtatták. A képzést érzékenyen érintette a trianoni országvesztés, hiszen a borvidékek 34 százaléka határon túlra került. Ugyanakkor a fontosabb borvidékek részben vagy egészben az ország területén maradtak. Az intézmény megőrizte a képzés tekintetében a vezető szerepet a két világháború között is, és 1938-ban az iskola bővítésére is sor került. Az utolsó, már háborús tanév 1943/44-ben zajlott. 1944 végéig 886 tanuló kapott pincemesteri bizonyítványt. A második világháború után a képzés tovább folyt, és ma is tart a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolában.
2026. június 26-án 18 órakor „125 éves a Soós” címmel jubileumi kiállítás nyílik a Magdolna Udvar Időszaki kiállítótermében. A megnyitóra szeretettel várjuk az érdeklődőket! A kiállítás augusztus 29-ig tekinthető meg.
Gyönki Viktória
